Ennyire kevésbé lennének toleránsak az emberek egymással szemben?
Ennyire nagy a szabadság iránti vágyuk?
Vagy nem számít a következmény, amely a válások után a nyakukba zúdul?
Valószínűleg mindegyik kérdésre igen a válasz.
Amikor a léleknek elege lesz abból, hogy nem hallgatják meg, nem hallják meg amit kinyilvánít, nem figyelnek oda a minimális kívánságaira sem, esetleg folyton bebizonyítják logikai érvekkel alátámasztva, mennyire rosszul ítéli meg a helyzetet, akkor meghozza döntését, és érzelmileg - sokszor fizikailag is - kivonul a kapcsolatból.
Érzelmileg már jóval előbb, mint az a másik félben tudatosulna. Bár a kapcsolatok döntő többségében ilyenkor még határozottan jelzik egymás felé a megsértettségüket, elkeseredettségüket, de nincs fogadó fél, aki erre éppen odafigyelne...
Ha visszanézünk az időben, őseink életére, ott - sok esetben - még rosszabb volt a helyzet. A feleségnek, helyenként férjnek, visszajeleznie sem volt szabad. Elődeink házasságai sem voltak sokszor követésre méltóak. Több kompromisszumot kellett kötniük, több igazságtalanságot elviselniük.
Ezek, sajnos hozott mintákként itt vannak, energetikai lenyomataik rátelepedve a generációkra, szinte agyon nyomják a lelket. A sok negatív érzelmi energia, mely a hasonló rezgés hatására azonnal aktiválódik, nem hagy sok választási lehetőséget egy-egy párkapcsolati konfliktus békés, netán szeretetteljes lerendezésére. A sértettséget meg kell torolni, az elhanyagoltságot vissza kell adni, törleszteni, haragudni, panaszkodni, idegeskedni...
Vagy van esetleg más út is???
A lélek viselkedésének átfordítása gyönyörű feladat, hatalmas személyiségfejlődéssel jár. Mindenkinek ajánlom, aki szeretné életét saját viselkedésmintái szerint élni, nem pedig az ősök mintája szerint!
Várok szeretettel mindenkit, aki szívesen változtatna a hozzáállásán, ezáltal megváltoztatva sorsát, gyermekei mintáit!
