Felgyorsult világunkban akár könnyedén is megszervezhetnénk a találkozásainkat régi és új barátainkkal. A sok új információ közepette sokszor érdemes visszakanyarodnunk az életünk során sokszor felmerülő kérdésekhez:
- honnan jöttünk
- hová tartunk
- mi a célja az itt létünknek
- van-e olyan feladatunk a földi otthonunkban, amely nem annyira nyilvánvaló, nem
könnyen meghatározható, de mégis érezzük, lapul valahol még néhány plusz feladat,
amelyeket elő kellene bányászni = főleg akkor jut ez eszünkbe, ha betegséggel, munkahely elvesztéssel vagy más furfangos módon "megállít" minket az Élet. Ilyenkor szoktuk átértékelni a hozzáállásunkat a különböző szituációkhoz, eseményekhez, kapcsolatainkhoz. Gyakran az ítélkezéseinket is sikerül ilyen eseteben átértékelni, jobb esetben felülírni,
optimális nézőpontból: végleg elengedni, mint egy szükségtelenné vált tulajdonság fogva tartó hatásának végérvényes tovatűnését.
Azok a depresszióssá, boldogtalanná tevő gondolatok - természetesen megspékelve nagyon nyomasztó érzelmekkel - melyek mindennapjaink holtidejében uralják a mentális és emocionális rendszerünket nem könnyen távolíthatók el. Sokszor a géneken keresztül "útravalóként" kaptuk őseink feldolgozatlan, nyomasztó mintáit. De akár a jelen életünk előző szakaszaiban is beragadhatott és azután szépen gyarapodhatott a hasonló szituációk érzelmi megélése kapcsán. A reinkarnációról nem is beszélve, melyekben benne rejlenek a felfedezésre váró Életfeladatok. Izgalmas kaland lenne....
Kicsit kevesebb vagy sokkal nemesebb kihívásokkal... Ha a reinkarnációt vesszük alapul, akkor az Univerzum különböző pontjain élő lelkek itt adtak randevút egymásnak a Föld nevű bolygón, hogy teremtő képességeiket, kreativitásukat megmutassák egymásnak, önmaguknak, miközben élvezik a kávé mennyei illatát, egymás felemelő társaságát, fizikai életük szépségeit. Vagy mégsem?....
Ehelyett egészen másként viselkedünk, nem is részletezném, mert említésre sem méltó az, amit ma a világunk visszatükröz. Mert a tükör mostanában nem sok embernek tetszhet - szerintem.
A kérdés az, amikor majd visszamegyünk, mit fogunk mesélni a minket váróknak, netán váltóknak, a lélektársainknak? Mire lehetünk majd büszkék, ami miatt érdemes volt leszületni a Földre?
Ha benned is felmerülnek hasonló kérdések akkor várlak szeretettel a meditációkkal egybekötött stresszoldásokra, életfeladatok felderítésére, elakadások megszüntetésére.
