Szemléletváltás

 

 

 Felgyorsult világunkban akár könnyedén is megszervezhetnénk a találkozásainkat régi és új barátainkkal. A sok új információ közepette sokszor érdemes visszakanyarodnunk az életünk során sokszor felmerülő kérdésekhez:

- honnan jöttünk

- hová tartunk

- mi a célja az itt létünknek

- van-e olyan feladatunk a földi otthonunkban, amely nem annyira nyilvánvaló, nem 

könnyen meghatározható, de mégis érezzük, lapul valahol még néhány plusz feladat, 

amelyeket elő kellene bányászni  = főleg akkor jut ez eszünkbe, ha betegséggel, munkahely elvesztéssel vagy más furfangos módon "megállít" minket az Élet. Ilyenkor szoktuk átértékelni a hozzáállásunkat a különböző szituációkhoz, eseményekhez, kapcsolatainkhoz. Gyakran  az ítélkezéseinket is sikerül ilyen eseteben átértékelni, jobb esetben felülírni, 

optimális nézőpontból: végleg elengedni, mint egy szükségtelenné vált tulajdonság fogva tartó hatásának végérvényes tovatűnését.

Azok a depresszióssá, boldogtalanná tevő gondolatok - természetesen megspékelve nagyon nyomasztó érzelmekkel - melyek  mindennapjaink holtidejében uralják a mentális és emocionális rendszerünket nem könnyen távolíthatók el. Sokszor a géneken keresztül "útravalóként" kaptuk őseink feldolgozatlan, nyomasztó mintáit. De akár  a jelen életünk előző szakaszaiban is beragadhatott és azután szépen gyarapodhatott a hasonló szituációk érzelmi megélése kapcsán. A reinkarnációról nem is beszélve, melyekben benne rejlenek a felfedezésre váró Életfeladatok. Izgalmas kaland lenne....

Kicsit kevesebb vagy sokkal nemesebb kihívásokkal...  Ha a reinkarnációt vesszük alapul, akkor az Univerzum különböző pontjain élő lelkek itt adtak randevút  egymásnak a Föld nevű bolygón, hogy teremtő képességeiket, kreativitásukat megmutassák egymásnak, önmaguknak, miközben élvezik a kávé mennyei illatát, egymás felemelő társaságát, fizikai életük szépségeit. Vagy mégsem?....

Ehelyett egészen másként viselkedünk, nem is részletezném, mert említésre sem méltó az, amit ma a világunk visszatükröz. Mert a tükör mostanában nem sok embernek tetszhet - szerintem. 

A kérdés az, amikor majd visszamegyünk, mit fogunk mesélni a minket váróknak, netán váltóknak, a lélektársainknak? Mire lehetünk majd büszkék, ami miatt érdemes volt leszületni a Földre?

Ha benned is felmerülnek hasonló kérdések akkor várlak szeretettel a meditációkkal egybekötött stresszoldásokra, életfeladatok felderítésére, elakadások megszüntetésére.

Test-lélek "egysége" - Életút

Ezoterikus körökben elterjedt nézet, hogy a lélek választ fizikai testet leszületése előtt.

 A reinkarnációt hatalmas munka előzi meg, nagyon sok részlet egyeztetve van a tervek készítésekor. A lélek a felvállalt életfeladatát különböző életszakaszaiban előre megtervezi, persze nem egyedül. Hatalmas munka folyik ilyenkor, hiszen a lélekfejlődés csak úgy jöhet létre, ha gyakorlatba átültethető programmal érkezik.

A fizikai test kiválasztásánál sok szempontnak kell érvényesülnie, a fizikai erőnléttől kezdve, a gének által behozott szellemi, érzelmi indíttatásokon keresztül. Ezeknek összhangban kellene lenniük a vállalt életfeladattal, mert akkor várható siker az életút során.

Mi a helyzet akkor, ha nincs meg az összhang, ha túl sok az ellentétes beállítottság?

A lélek leérkezik hatalmas tervekkel a fizikai síkra, fiatal korában még jobban elhiszi, hogy tervei valóra válhatnak, azután egyre többször tudatosodik benne, hogy minden igyekezete ellenére sem alakul úgy a sorsa, ahogy szerette volna.

Ki a hibás ilyenkor? Ki nem tesz meg mindent?

A DNS-en keresztül kapott minták lenyomatai akadálytalanul fejtik ki hatásukat, amíg nem tudatosul, hogy bármit tesz az entitás, akárhogy előre megtervezi a folyamatokat, egy pontnál kicsúszik az irányítás a kezéből. Érthetetlen, előre nem tervezett módon, és mindig ugyanakkor. Vagy minden tisztázó megbeszélése veszekedésbe torkollik, már menekül a beszélgetések elől, mert csak vita a vége. 

Ilyenkor a generáción keresztül beörökölt viselkedésminták lépnek "akcióba", és esetleg évszázadok óta beidegződött minta szerint zajlik le a program. A környezetnek a könyökén jön ki a "műsor", hiszen annyiszor átélték már a szülők veszekedését, esetleg még a szófordulatokat is kívülről tudják....

A lélek ilyenkor érzi, hogy nincs is kedve az egészhez, de a program erősebb, és csak másnap vagy később próbálja magát mentegetni egy egy veszekedés után, fogadkozva, hogy sohatöbbet és ezazutolsó.....

A test és lélek harmóniája nagyon érzékeny terület, sok szenvedéssel jár, amíg nem tudatosul, hogyan lehet érte tenni. Nem ellene, érte.

A minták azok minták, csak ugyanazt lehet velük végigfuttatni. De hogyan lehet új mintákat beprogramozni, és átültetni a gyakorlatba úgy, hogy élhetőbb életet, békességet, örömöt biztosítson?

Kitartó munkával, odafigyeléssel, és oldásokkal a régi programokon túl lehet lépni, és ez elvezet egy élhetőbb élethez, melyben a test és lélek egymás támogatóivá válnak, kritizálás, becsmérlés helyett.

Mert azzal tisztában vagyunk, hogy saját testünknek önmagunk vagyunk a legnagyobb kritikusai, és most nagyon finoman fogalmaztam.

Az a csoda, hogy szegény testünk nem lázad fel ezek hallatán, hanem ennek ellenére éjjel-nappal szolgál minket. Azért betegszik meg, mert már képtelen a sok negatív gondolatot és érzelmet közömbösíteni, túlterhelt a sok magasfeszültségtől, és kritikától.

Igyekezzünk tehermentesíteni, és az érzelmek lelki hátterét kideríteni, hogy sokáig tudjon szolgálni minket, életfeladataink megvalósítása közben.

Szívesen segítek ebben azoknak, akiknek elegük van a régi minták gyötrelmeiből, szenvedéseiből.